Történelem

Községünk első írásos emlékének az 1209-ben II. András király által kiadott ajándékozó levelét tartjuk. Ebben a király a szentgyörgyi grófok elődjének, Sebusnak ajándékozza Szentgyörgy települést az uradalom további 4 községével – Cseklésszel, Pozsonyivánkával, Egyházfával és Éberharddal (latinul Ybreharth) egyetemben.

Az 1260-as feljegyzések szerint terra Eburhardinak említik községünket, 1311-ben már Villa Eberhardiként szerepel, 1390-ben Ebersdorf megnevezéssel találkozunk, 1397 pedig Eberharth. 1808-tól a magyar megnevezés Éberhárd, német megfelelője Eberhard – ahonnan a község neve származtatható - feltételezhető a község alapítója, de erről bizonyíték nincs. 

13. században Éberhardon a gázlón keresztül lehetett csak átjutni a Kis-Dunán Csallóközbe. Középkori jelentős hajóközlekedést bizonyítanak a különböző leírások kikötőről, vámszedésről. 1369-ben I. Lajos király engedélyezte a hídépítést.

Lakosságot illetően a 13. században németajkú volt a község. Ez a 16. századig követhető, ezután a falu teljesen kihalt. 1543-ban megoszlott a szentgyörgyi uradalom, és egy része zálogba került Mérey Mihályhoz. 1626 után a szentgyörgyi birtokrészt a Pálffy család szerzi meg, a másik Mérey Anna házassága által a Balassa családra száll át. A birtok részesei voltak még a Pázmány, Héderváry és Forgách család tagjai is.

A 17. században az uradalom és a vár fokozatosan, arcibiskup Szelepcsényi György (1595 - 1685) birtokába kerül. Ő a 17. századi magyar történelem jelentős alakja, aki szerény körülmények közt születve a legnagyobb és legjelentősebb világi és egyházi tisztségekhez jutott élete során. Mindebben védelmezője és fontos támogatója Pázmány Péter, esztergomi érsek volt. A Habsburg-ház hű pártfogójaként kemény reformáció ellenes politikát folytatott. 1674-ben 6 kálvinista szerzetest hozatott Éberhardra, itt kényszermunkát végeztetett velük.

A 19. században került Éberhard az Apponyiakhoz, akik annak idején Magyarország legnagyobb és egyike a legjelentősebb nemesi családok közé tartoztak. Apponyi György (1808 - 1899) uradalmának fő székhelyévé vált Éberhard , ő alakította át a kastélyt parkkal körülvett kellemes pihenőhellyé a mai neoklasszicista stílusra. Elsőszülött fia, Albert (1846 - 1933), aki kiváló szónok és politikus volt, családjával itt élt 1923-ig. A falu idősebb lakosai úgy emlékeztek rá, mint a község jótevőjére, aki nem restelt segítő kezet nyújtani árvíz, tűzvész, és a világháború idején. Politikai pályafutása során számtalan helyen megfordult, hat nyelven beszélt, többször járt Amerikában is Theodor Roosevelt vendégeként, akivel sokéves levelezésben állt. Roosevelt elnök európai látogatása során 1910. április 17-én az éberhardi kastély vendége is volt.

Csehszlovákia megalakulása után 1923-ban az éberhardi uradalom az államhoz került, a kastély, a park és gazdasági területek az állami mezőgazdasági iskola székhelyévé váltak, amely néhány névváltoztatást megélve máig is, immár nem a kastélyban, de a parkban található diákszállók épületében működik.

A második világháború alatt a község Csallóköz nagy részével együtt Magyarországhoz lett csatolva. De a háború után ismét visszakerült Csehszlovákiához. Századokon át a falu neve hangzásban változott. De 1946-ban a helyi komiszár a községi tanács ülését a nevét Malinovora változtatta Malinovskij marsall tiszteletére. Szerinte a marsall egy éjszakát és két napot töltött itt a frontátvonulásakor 1945-ben, de erre máig nincs bizonyíték.

A lakosság nagy része 1946-48 között erőszakos deportálás áldozata lett Cseh- és Magyarországra, az üres maradt portákra a lakosságcseréről szóló megegyezés szerint szlovák ajkú polgárok érkeztek. 

ÉRDEKESSÉGEK

19. század végi parasztház udvarral

„A házak fala régebben vályogból rakatott. vy Csak a házak végén, a sarkakon és a tűzfalakban volt látható égetett vályogtégla. A házak helyiségei 98%-ban úgy helyezkednek el, hogy közepén van a konyha, s abból nyílik egyik, esetleg mindkét oldalra szoba. A legtöbb ház konyha és szoba, 2 sőt 3 szobás lakások is vannak. A régi házak legtöbbje fronttal az utcára épült, több közülük „L” alakban.” (Dicskó József: Éberhardi krónika, 1937)

Régi iskola

„A jelenlegi népiskola csak 1851-ben alapíttatott, azelőtt a tankötelesek Fél község népiskoláját látogatták. A római katolikus népiskola 1851-ben épült (nádtetővel), 1886-ban magasabbra emeltetett és cserép alá került. Az 1906-os tűzvész az iskolát is elpusztította, 1907-ben újraépült 2 osztállyal, a második osztály ekkor szerveződött.” (Dicskó József: Éberhardi krónika, 1937)

1937 májusában kezdődtek az építkezési munkák az új, 4 osztályú emeletes iskola épületén, amely még ma is áll a haranglábbal szemben. Az építkezési munkákat községünk lakosai végezték. 

Theodor Roosevelt Éberhardon

Theodore Roosevelt budapesti és éberhardi utazásáról a Pesti Hírlap írt 1910. április 20-án.

Theodore Roosevelt vasárnap 10.00 óra után érkezett a koronázó városba, Pozsonyba a bécsi expresszel. A főállomáson a város elöljárói fogadták, élen Brolly Tivadar polgármesterrel, a környező utcákon pedig a polgárok. Az épületeken amerikai és magyar zászlók lebegtek. 

Gróf Apponyi Albert, aki Éberhardra invitálta az elnököt, autóval érkezett. Fején kötés volt az előző napon elszenvedett lovasbalesete miatt.

Roosevelt kíséreteként érkezett fia, Kermit, továbbá Hengelmüller báró, az Osztrák-Magyar Monarchia washingtoni nagykövete feleségével és lányával. Az amerikai újságírók külön érkeztek, egy részük egyenesen Budapestre tartott. 

Apponyi Rooseveltet kézfogással és baráti öleléssel fogadta. Ezután bemutatta a város elöljáróit és Roosevelt rövid köszöntő beszédet tartott, melyet magyarra Jankovich Marcell fordított.

Nagyszabású menet Éberhard felé

Rooseveltet útközben mindenhol örömmel fogadták a polgárok. Néhány községben, ahol megálltak (Fereve - Főrév, Puspoki - Pozsonypüspöki), virágokkal üdvözölték és kivonultak a helyi és egyházi elöljárók is.

Az éberhardi kastélyhoz vezető út mentén a helyi iskolások és polgárok álltak sorfalat. A kastélyban az egykori elnököt a grófné és Nash, Budapest amerikai konzulja fogadta Apponyi gróf gyermekeivel, Györggyel, Máriával és Júliával egyetemben, akiket Roosevelt szívélyesen üdvözölt, s ajándékot is kaptak tőle.

13.00 órakor következett az ebéd – Roosevelt és fia, Hengelmüller és családja, Nash konzul társaságában. Kossuth Ferenc és Andrássy Gyula gróf is a meghívottak közt szerepelt, de az előbbi betegség miatt, az utóbbi spanyolországi utazása miatt mondta le a részvételt. Délután Pozsonyból Szapáry Ilona grófnő is megérkezett. Apponyi gróf találkozót tartott az újságírókkal, akiknek Roosevelt látogatásáról nyilatkozott. A díszes társaság öt óra körül állt készen az út folytatására.

Cseklészen (Bernolákovo)

Hirtelen beborult az ég, és míg Cseklészre érkeztek, erős zivatar támadt. Az állomáson fiatalemberek sorfalat álltak a fogadásra, a váróterem virágba borult, az állomás igazgatója pezsgőt bontott. A búcsúbeszédeket magyarról angolra és fordítva Apponyi gróf tolmácsolta. 

Fél hétkor érkezett a bécsi expressz, amely csak ezen egyetlen alkalommal állt meg a cseklészi megállón. Roosevelt és kísérete számára külön vagon volt fenntartva. A cigányzenekar eljátszotta a himnuszt, a közönség éljenezett. 

Hasonlóan várták a vonatot a következő állomáson, Érsekújvárott is, ahol a zenészek a Rákóczi indulót játszották. A bécsi expressz Budapest felé folytatta útját, ahol lelkes tömeg várta Rooseveltet. A rokonszerv nem volt színlelés, hanem spontán megnyilvánulás, mivel Rooseveltet a Magyarok iránti barátságáról ismerték.